Imádok szitázni! Fantasztikus érzés, amikor a precízen megtervezett minta egy kis odafigyeléssel, viszonylag gyorsan és tartósan rákerül az anyagra. Ez a technika rengeteg lehetőséget rejt magában, többek között a minta pillanatok alatt sokszorosítható. Itt van néhány nem olyan régen készült példa, mert ugye “...nem írok semmit magamra…”
Ahogyan ezt már Kispálék is megénekelték: https://www.youtube.com/watch?v=YX5D9XAcfII
Az egyetlen gondot az szokta okozni, hogy sajnos (teljes felszerelés híján) egyedül nem megy… Kevés ilyen dolog van az életemben, de be kell valljam itt és most, hogy néha hiányzik valaki, akit hajnal 3-kor megkérhetek, hogy fogja meg egy kicsit a szitát... :D
Így aztán az egyszerűbb dolgokat kénytelen vagyok más módon megoldani. Ha csak egyszer szeretném a mintát használni, akkor ez nem is olyan nehéz. Egyébként meg összegyűjtöm a dolgokat és néha szerzek még két kezet a szitához…
Itt egy gyors, egyszemélyes megoldás:
A feliratot ugyanúgy kivágom fóliából vagy öntapadós-tapétából, vagy bármiből ami ragad és nem engedi át a festéket a nem kívánt részeken (itt figyelni kell, hogy amikor forgatjuk, hogyan is lesz a kép). A legegyszerűbb, ha mindig a megfelelő felületre rajzoljuk már a mintát, így nem fog meglepetést okozni, hogy tükörben van a végeredmény…. :D
Ha kivágtuk -vigyázva, hogy ami kiesik azért nem kár, de a “takarást” ne roncsoljuk szét- akkor a megfelelő helyre ragasztjuk. Fogjuk a festéket és egy száraz szivacsot/rongyot aminek segítségével óvatosan, vékonyan felhordjuk a festéket, ügyelve arra, hogy a felragasztott fólia ne csússzon/pöndörödjön fel és főleg ne folyjon alá a festék! Ez persze nem olyan egyszerű, nagyon fontos a festék állaga és az is, hogy jól ragadjon a fólia.
De van az úgy, hogy ezt sem veszem annyira komolyan és “tökmindegy, jó lesz ez így” üzem módba kapcsolok. Így készült a “tesó sapi” is. (Erről részletesen hamarosan!)
