Mióta az eszemet tudom, vágytam egy kényelmes overálra. Egy Debrecenben tett sétám során, bementem egy turiba, ahol megláttam ezt a csodálatos darabot és azonnal bele is szerettem (aki ismer, annak ezt nem is kell magyarázni). A méret kb. jó volt és lássuk be, 2000 forint nem az az összeg, amin elgondolkodik az ember, amikor a régi álma jön szembe! Így aztán hazahoztam, kimostam, felvettem...  és naná(!), hogy pont kicsit volt.

De szerencsére csak rövid, ezért úgy döntöttem, hogy még kényelmesebbé varázsolom pár perc alatt.

Gyakorlatilag egy “basa-gatya” lett az alsó részéből. :D

Íme lépésről lépésre:

A fölösleget kivágtam az ülepéből.

Kiterítettem és szabtam hozzá egy-egy darab anyagot (ez akár egy póló is lehetett volna, de valahogy pont volt itthon maradék fekete pamut jersey :D ).


Végül az újonnan született üleprész összevarrása után, a helyére illesztettem.

És már kész is! Mivel ez egy rugalmas anyag, fontos odafigyelni arra, hogy az öltések is azok legyenek! Interlock, cikk-cakk vagy ami van otthon! ;)

A kedvenc pizsim! Világít a sötétben, kényelmes, meleg és lássuk be, nem alszom olyannal aki ne tudna aludni egy világító csontváz mellett! 

zene hozzá:
https://www.youtube.com/watch?v=1tD3QoZj7qk

Imádok szitázni! Fantasztikus érzés, amikor a precízen megtervezett minta egy kis odafigyeléssel, viszonylag gyorsan és tartósan rákerül az anyagra. Ez a technika rengeteg lehetőséget rejt magában, többek között a minta pillanatok alatt sokszorosítható. Itt van néhány nem olyan régen készült példa, mert ugye “...nem írok semmit magamra…”

Ahogyan ezt már Kispálék is megénekelték: https://www.youtube.com/watch?v=YX5D9XAcfII

A feliratot ugyanúgy kivágom fóliából vagy öntapadós-tapétából, vagy bármiből ami ragad és nem engedi át a festéket a nem kívánt részeken (itt figyelni kell, hogy amikor forgatjuk, hogyan is lesz a kép). A legegyszerűbb, ha mindig a megfelelő felületre rajzoljuk már a mintát, így nem fog meglepetést okozni, hogy tükörben van a végeredmény…. :D

Ha kivágtuk -vigyázva, hogy ami kiesik azért nem kár, de a “takarást” ne roncsoljuk szét- akkor a megfelelő helyre ragasztjuk. Fogjuk a festéket és egy száraz szivacsot/rongyot aminek segítségével óvatosan, vékonyan felhordjuk a festéket, ügyelve arra, hogy a felragasztott fólia ne csússzon/pöndörödjön fel és főleg ne folyjon alá a festék! Ez persze nem olyan egyszerű, nagyon fontos a festék állaga és az is, hogy jól ragadjon a fólia.

De van az úgy, hogy ezt sem veszem annyira komolyan és “tökmindegy, jó lesz ez így” üzem módba kapcsolok. Így készült a “tesó sapi” is. (Erről részletesen hamarosan!)

Ez a kis fiókos fémszekrény már nagyon régen váratott magára. Most megtaláltam neki az igazi helyet, az overlock varrógépem alatt. 

Sikálás, mosogatószeres fürdetés (zsíroldás), csiszolás, zománcfesték, zománcfesték, zománcfesték :D

Kicsit izgalmasabb a fiókok fogója:
- egy darab bőr belül anyacsavarral kapaszkodik
- egy darab "rongy" (egy pántból maradt) befűztem a lukba és ott megcsomóztam
- zsinóron gyöngyök (belül csomó)
- zsinór fonat (belül csomó)

Nagyon praktikusnak bizonyult! 
Remélem tetszett és kedvet kaptatok a reménytelennek tűnő bútorokat megmenteni! :)

Már régóta terveztem, hogy a közönséges parafa táblámat kicsit különlegesebbé varázsolom, de valahogy nem volt elég nagy a nyomás. :) Aztán egy nap megadta magát és lehuppant a falról. A kerete szétesett és csak ott figyelt...

Elérkezett hát a pillanat! A keretet nem akartam összekalapálni rajta, mert úgy csak nehezebben feszül rajta a textil. Levettem róla. 

Aztán fogtam néhány maradék anyagdarabot és összevarrtam. Először csíkokra (vasalni kell!) aztán a csíkokból egy nagyobb darab lett. A kedvenc részem egy régi Mustang farmer zsebe:

Amikor a darab kész lett és a varrásokat a helyére vasaltam, akkor a szélét körbe eltisztáztam (vékony anyagnál nem szükséges, ha duplán hajtjuk vissza, de a farmer miatt így sokkal egyszerűbb).

És már csak rá kellett feszíteni. Először az jutott eszembe, hogy majd a tűzőgépemmel! :D De persze az kilógott, így csak az akasztót tettem rá azzal és a kilógó rész behajtottam, hogy még jobban kapaszkodjon...

Aztán szerencsére rengeteg rajzszögem volt otthon, így azzal feszítettem ki:

Ha nagyon ficereg, vagy nem az igazi, nyugodtam oda lehet tűzni előröl és utána bíbelődni a hátával! :D

Imádom! Főleg a zsebet, ahol végre kéznél vannak a tollak/filcek. :)

Pikk-pakk megvan. Próbáljátok ki! ;)

A kedvenc nadrágjaink előbb vagy utóbb elkopnak, mind nagyon nehezen válunk meg tőlük. Főleg, mert egyidőben, egyszerre mindig többel járunk így. . . hát ki győz folyton újat venni?

Ebben a posztban 3 különböző megoldást mutatok a problémára, amivel meghosszabbítható az élettartamuk.

No.1.
Kisebb lyukacskáknál ez a kedvencem: egy darab vásznat beragasztok, jó vastag ragasztós közbéléssel. Ez megállítja a foszlást.

Utána kivágom a formát (csillag, szív, cica ej, stb.) és rávarrom a nadrág térdére/ a lyukra. Érdemes felvenni a nadrágot és nem frissen mosva bejelölni, mert az anyag nyúlhat és így a folt estére máshol lesz. ;)


Persze a bővebb száraknál könnyebben megy a dolog, de ha túl szűk, akkor közelítsünk a másik irányból.


No.2.
Ezt a megoldást akkor ajánlom, amikor még csak elvékonyodott az anyag. Egy darab izgalmas textillel teljesen újat varázsolhatunk a régi nadrágunkból.


Itt is nagyon fontos, hogy ne frissen mosva mérjük/jelöljük.
A külső lábszár varrását általában könnyebb kibontani, így innen érdemes közelíteni. A folt ide eső oldala az egyetlen, amit tisztázni érdemes. A többit pedig csak visszahajtani.


A keresztbe - oldalakat levasalom, hogy szép egyenes legyen majd a vonaluk. A nem tisztázott hosszanti részt, a nadrág belső szárának (nem bontott) színére varrom. Először szinre színt, azután visszahajtva az eredeti tűzést folytatom.


Az anyagot szépen kifektetem a helyére és keresztbe is rátűzöm. Ha mindenhol szépen takar, akkor egyszerűen visszazárjuk a kibontott részt.

No.3.
Ezt a megoldást drámaibb esetekben ajánlom. Farmereknél működik a legjobban, hiszen ezek szépen rojtozhatóak. Ez esetben azonban mindenképpen érdemes az egész foltot körbe letisztázni! Sőt, akár (ahogyan az első variációnál is írtam) "beragasztani".


A foltot a lyuk alá teszem, ha kell kicsit rojtozom vagy igazítok rajta. A folt és a lyuk széle között közepes öltés nagysággal rögzítem. 


Ha már a helyén van, akkor jöhet az oda-vissza... Nagyobb öltéssel és lendülettel javaslom, színoldalról, hogy közben a rojtokat is igazgatni tudjuk.


Ha a szakadás már az oldalvarrásig ér, érdemes a varráshoz erősíteni a foltot.


Remélem sikerült jó ötletet adnom!
Köszi, hogy benéztél!

Amikor az ember lánya olyan pulcsiba szeret bele, ami egy picit kisebb, mint az optimális, akkor ez a megoldás igazán hasznos lehet. Esetleg akkor is, ha kinőtte a gyerek a kedvencét... Akár kötött, akár hurkolt kelménél beválik, csak az a fontos, hogy a varrat is rugalmas legyen (interlock vagy cikk-cakk).

Ha nem találtok passzét megfelelő színben, akkor helyette tökéletesen megfelel egy vastagabb jersey/ póló-pamut, vagy bármi, ami rugalmas.
Ez egy gyerek pulcsi (volt), így kicsit rövid volt a dereka és az ujja is...


A legkönnyebb, ha levágjuk a passzé részt és ez alapján szabjuk ki a cseredarabot.


Az ujján és az alján is ugyanúgy kell, csak a dereka nagyobb, így ott kicsit könnyebb. :)


Ha hullámosodik az anyag, akkor jön a vasalás. Ezeknél az anyagoknál fontos, hogy ne rányomjuk a vasalót, hanem először csak gőzöljük meg alaposan és kézzel lapogassuk meg a varrást. Ha kisimult, akkor rá lehet tenni a vasalót, de nem nyomjuk úgy, mint egy vászonnál!

Ha "klasszikus" kötött pulcsival van dolgunk, akkor kicsit izgalmasabb a dolog...

Itt is a passzé levágása az első, de a második a tisztázás! Ezzel meggátoljuk, hogy a szemek futni, bomlani kezdjenek.


A többi lépés nem különbözik, de mindenképpen több türelmet és odafigyelést igényel.


Vasalás ugyanúgy!
Remélem hasznos volt!

A mesekavicshoz nem kell sok dolog, csak néhány kavics, akril festék, ecset, hobbi lakk, és egy kis türelem.
A tokjához pedig egy darab vászon, akril festék, abc pecsét, tű és cérna.

A kavicsokat érdemes zsírtalanítani (szappan, mosogatószer vagy akár körömlakk lemosó is megteszi), hogy a festék szépen tapadjon. Én a kontúrral kezdtem és amikor megszáradt kifestettem a színekkel, végül 2 vastag réteg lakkot kentem rá, hogy jó tartós legyen. 

A tokot a felirattal kezdtem, majd először a színéről varrtam össze talpszélesen. Kifordítottam és belülről is összevarrtam kicsit szélesebben (régen így varrták az ágyneműhuzatokat, hogy tartósabb legyen). Így sokáig tart majd a tasak, már csak a száját kell beszegni és valami szalagot/zsinórt varrni a hátára.

A játékot sokféleképpen játszhatjuk, pl. mindenki húz egy kavicsot és a kavicson lévő ábrát belefűzi a mesébe.
Vagy sorba rendezzük a kavicsokat és az alapján mesélünk...
Ti hogyan játszanátok? 

Öltöztesd ünneplőbe! Mindegy, hogy az alkalom Valentin nap, Anyák napja esetleg névnap...
A lényeg, hogy szeretjük a teát! :D 

Hozzávalók:
- papírfilter (Demmers Teahouse Budagyöngye)
- szálas tea (Demmers Teahouse Budagyöngye)
- origami papír (Aldi)
- dekor karton (Aldi)
- zsinór
- ragasztó
- olló
- cérna

A zsinórt kb. 25 cm hosszú darabokra vágtam. Az egyik végére csomót kötöttem - ez akadályozza majd meg, hogy a varrásnál kicsusszanjon a filterből. Az origami papírt elfeleztem, majd a felét is elfeleztem és így tovább, egészen addig, míg elértem a megfelelő mérethez. Ha többféle teát csomagolunk, akkor érdemes még a ragasztás előtt megjelölni vagy akár az elkészítést is ráírni a címkéjére, így biztosan nem keveri majd össze senki. 
 

A szívhez kivágtam egy sablont, hogy könnyebben menjen a dolog. Ceruzával körberajzoltam, a zsinór csomós végét a helyére tettem és kis lyukat hagyva kb. talp szélességgel beljebb összevarrtam a két réteg papírt. A teát egy rögtönzött papírtölcsérrel töltöttem bele. Figyeljetek arra, hogy forrázás után a tealevelek kinyílnak, megszívják magukat! Semmiképpen ne tömjétek meg a formát, mert szét fog szakadni. 


Ha a tea benne van, akkor már varrhatjuk is be a lyukat. Én a ceruza nyomán vágtam körbe, így a finnyások sem köthetnek bele! :D

És ha nem akarjátok egy régi filteres dobozba tenni, hát itt egy gyors tasak ötlet:

A papír kb A3 méretű. A két oldalán és az alján kb fél cm széles sávot behajtottam. A csücsköket levágtam és összeragasztottam az oldalakat. A tetejét kilyukasztottam és masnival kötöttem össze.

Persze ez nem aromazáró és nem is a legpraktikusabb a konyhában, de nem is tart olyan sokáig, hogy ez gondot okozzon! ;)

Boldog teázást!
Köszi, hogy benéztél!

Rengeteg variáció született már a kérdésre, de valahogy nekem mindegyikhez hiányzott valami a háztartásból. Pl. nincs itthon 30 db parafa dugó... :( Így aztán ez két napos/alkalmas project lett, mert a gyurmát hagyni kell jól megszáradni mielőtt ragasztanánk rá.

Alapanyagok:

• levegőn száradó gyurma (én most boltit használtam, de rengeteg otthon elkészíthető receptből válogathattok)
• dekorgumi (a legegyszerűbb is szuper, az A4- es darab 1/3 részét használtam fel)
• négyzetrácsos papír (ezzel könnyebb egyformára rajzolni a betűket)
• filctoll (lehetőleg vékonyabb)
• olló
• ragasztó (én technokolt használtam, de bármelyik hobbiragasztó megfelel)

Első nap:
A gyurmából hengert gyúrtam, majd lelapítottam, - az egyenes felületen lesz a betű. Felvágtam kb. egyforma darabokra és ezeknek először felülről igazítottam meg a szélüket, aztán alulról is. Főleg az éleket, hogy szép simák legyenek. Így készült el 31 darab (hogy maradjon tartalék is) "téglácska", majd az egyenes felükkel lefelé hagytam száradni. 

Második nap:
A legkisebb gyurma téglácskát körberajzoltam, és ehhez igazodva megrajzoltam a betűket. Ezeket kivágtam és átrajzoltam a dekorgumira. Aki bátor, az rajzolhatja egyből oda is, csak vigyázni kell, ne nyomja meg a filc a gumit. Aztán jött a vagdosás... a gumi nem szívja be a tintát, szóval egy része az ujjamon végezte... 
Ez után összenéztem a betűket a téglácskákkal, hogy melyik a legjobb párosítás. És miután ezzel kész voltam, jöhetett a ragasztás... A legegyszerűbb, ha letesszük a betűt úgy, ahogyan a nyomatot szeretnénk látni, és a felfelé levő oldalát ragasztózzuk. Így nem lesznek tükörben. :) 
Amíg száradtak, én néha jól megnyomtam, hogy biztos legyen a dolog, de a téglácskák súlya is segít a ragasztónak. És ha már letelt a ragasztó hatóideje már használhatjuk is!

Kicsit időigényes, de utána már bármikor, bárhová, bármit "írhatunk"!
Hamarosan mutatok erre is ötleteket!

Köszönöm, hogy benéztél!

Ha az ember fával fűt, akkor azzal van feladat bőven. Először is, amikor megérkezik a téli adag, akkor azt el kell pakolni. Aztán persze amikor jön a hideg, akkor be kell hordani a kandallóhoz...

... aminek szuper a hangulata, és lássuk be semmi más nem ad olyan meleget, mint a ropogó tűz!

A házba való behordáshoz pedig itt egy szuper eszköz: farmer fahordó.

Kell hozzá:

• Kb.  2 db 47* 82 cm farmer darab (vagy más erős anyag)
• 4 db 5* 40 cm farmer (pántnak)
• kb. 5 m ripsz szalag 
• cérna (érdemes vastagabbat használni)
• selyempapír

Maradék farmerekből és egy kis darab műbőrből varrtam. Elsődleges szempont volt, hogy nagyon bírja a strapát, ezért lett kétoldalas. Belül pedig vastag ripsz szalaggal erősítettem meg, hogy ne nyúljon meg a farmer és a varrások is tartósabbak legyenek. (legfelső képen a rajzon látszik.)

A fülébe is varrtam szalagot: 2 pántra rátűztem, majd egy szalagos és egy sima darabot színt színnel szembe összevarrtam a két hosszú oldalán, majd kifordítottam és letűztem.

Az "alappal" is hasonlóan csináltam: az egyik darabra először körbe, aztán keresztbe még kettő.

Rövidebb oldalakra jöhetnek a pántok, aztán a másik farmer darabbal (szín-színnel szemben), majd kifordít és a színéről körbevarr. Én itt használtam a selyempapírt, mert a műbőrt sajnos a talp és továbbító recék általában megrongálják, de a papír megvédi, és utána csak le kell tépni. (Képet itt találtok erről.)

És tádááám:

Jól meg is lehet pakolni... így aztán bárki használhatja! Remélem sokáig a nagyszüleim segítségére lesz!